Legendák a kávéról

A forró, fekete ital milliók kedvence, így nem csoda, hogy sokakat megihletett az elmúlt évszázadok alatt. A legtöbbször keleti vonatkozású történetek valószínűleg a kávéval való megbarátkozást segítették elő.

 

Táncoló kecskék és kíváncsi apátok

Kaldi és kecskéinek legendája az ősi Arábiában gyökerezik. Kaldinak feltűnt, hogy féltve őrzött állatai egy ismeretlen bokor piros bogyós termésétől táncra perdülnek, felélénkülnek. Az ördög kísértésének tulajdonította a magok „vadító” hatását, s ezzel a közeli szerzetesek is egyetértettek. A pokoli növényt tűzre vetették, ám annak finom illata kíváncsiságot ébresztett Isten szolgáiban: a megmaradt porból főzetet készítettek. A sötét ital segítette a szerzetesek éjjeli szertartásait, imádságait, így hamarosan az ég ajándékaként tekintettek rá. A későbbiekben VIII. Kelemen pápa is elismerte a kávé keresztyéni vonatkozásait: „A kávét meg kellene keresztelni, mert igazi keresztény ital.”

Mohamed csodálatos gyógyulása

Az egyik legősibb legenda az iszlám vallás megalapítójához köthető. Mohamed borzalmas kínokat élt át betegsége alatt, melyet már Allah sem tudott tétlenül nézni. Gyógyító italt küldött, melyet egyenesen Gábriel arkangyal kézbesített az ápolt számára. Az ital fekete volt, mint a mekkai Kábakő, és igazán hatásosnak bizonyult. Mohamed az isteni segítséget követően 40 férfit győzött le, és 40 nőt tanított meg szeretni.

Magyar fejedelem, török szokások

A török étkezések elmaradhatatlan lezárása egy csésze fekete kávé, azonban a váradi pasa ebédmeghívása nem kecsegtetett túl sok jóval Thököly Imre számára a török megszállás idején. A fejedelem sejtette, hogy az udvarias bájcsevej az ellene készülő merényletet leplezi, ezért az étkezést követően sietős távozásra szánta el magát. „Ne siess Uram, hátra vagyon még a fekete leves!”- marasztalta egy janicsár aga, majd a forró élénkítő után láncra verve vitték el az isztambuli Héttorony börtönébe. Innen ered a „fekete leves” kifejezéshez köthető negatív, kellemetlenséget, bajt sugalló jelentés.