Kávézási szokások a világban – II. rész

A különböző országok kávéfogyasztási tradícióit megismertető sorozatunk második részében az indiai, kolumbiai és kubai hagyományokról, legendákról és szokásokról olvashatsz.

India

Egy ősi legenda úgy tartja, hogy a kávét egy Baba Budan szerzetes ismertette meg az akkor még muzulmánok uralta szülőföldjével. A Mekka felé tartó zarándoklata során kitanulta a kávébabok őrlésének és az ital készítésének, fogyasztásának csínját-bínját. 7 darab kávébabot csempészett vissza Indiába, s végül az ebből sarjadó cserjék honosították meg a kávét Indiában.

Erős fűszerezésű és monszuneljárással készült kávék jellemzik az indiai kávékultúrát. A monszuneljárás során a kávébabokat nyitott, szellős helyeken tárolják a monszun alatt, így teljesen magukba szívják az óceán aromáját. Délen gyakran főznek kávét filteres eljárással, ekkor a babszemekből főzött kávét fémdobozokban tárolják, 3:1 arányban tejet öntenek hozzá:

 

Annak ellenére, hogy India viszonylag nagy kávétermelő országnak számít, és különleges eljárások jellemzik, a kávéfogyasztás kultúrája még csak most kezdett megjelenni. A népszerű kávéházláncok bevonzzák a fiatalokat, ám ők inkább az előkelőbb szociális státusz miatt térnek be ide, s nem feltétlen az ital szeretete miatt. Habár az indiaiak a legnagyobb teafogyasztók, és pár éve még nem is volt vitás, melyik a népszerűbb koffeintartalmú ital, a kávé egyre nagyobb teret hódít magának, népszerűsége gyorsabb ütemben nő, mint a fűszeres italé.

Kolumbia

Kolumbia a világ egyik legjelentősebb kávé exportőre. A magas minőségű kávébabokat a 18. század végén letelepedő jezsuita szerzeteseknek köszönhetjük. Rengeteg család él kávétermesztésből, az ő érdekeiket a Kolumbiai Kávétermesztők Szövetsége képviseli. A szervezet az ’50-es években erőteljes marketingtevékenységbe kezdett, így született meg Juan Valdez, majd a későbbiekben Professor Yarumo. Juan Valdez egy bajszos farmer, aki mindig Conchitával, a szamarával jár, egy zsák kávéval a hátán. Juan Valdez szerepét mindig egy farmer ölti magára, aki egyben a kolumbiai kávé nagykövetévé is lép elő.

Professor Yarumo a kávé edukációban tölt be jelentős szerepet. A professzorra azért van szükség, mert a helyiek az alacsony minőségű, általában kávéporból készült tintot fogyasztják, mely durva fordítással tintás víznek felel meg. A munkásosztály „kávéját” termoszban árusítják az utcán, pár pezóért bárkinek elérhető. Professor Yarumo és a kávékultúra fejlesztését célzó marketingtevékenységeknek köszönhetően a kolumbiaiak már kezdik megszeretni hazájuk kávéját.

Az utóbbi években coffeeshop-kampány is elindult, ezzel is támogatva a jó minőségű kávé terjedését az országban. Érdekesség, hogy amíg általában a reggeli órák a legforgalmasabbak egy-egy kávézóban, Kolumbiában délután 3 és 7 között a leglátogatottabbak a coffeeshopok. Mivel a helyiek kis koffeintartalmú kávét fogyasztanak, nem félnek a délutáni, kora esti fekete ital elfogyasztásától.

Kuba

A kávé szerves részét képezi a kubaiak életének a 18. század közepe óta. A Haitin dúló forradalom elől Kubába menekülő francia telepesek honosították meg a forró fekete italt a karibi szigetországban, majd a világ jelentős kávétermelő és -exportáló országává lépett elő. Ahogy a kávétermelés meghatározó része lett az ország életének, úgy nőtte be magát a forró, fekete ital is a kubaiak szívébe.

A szigetország lakói szívesen osztják meg egymással a jó ételeket, a jó italokat, és mindig áldoznak időt arra, hogy szeretteikkel elég időt töltsenek együtt – általában egy csésze kávé mellett teszik mindezt. Bár az etióp és török kultúrában is közösségkovácsoló erővel bír a kávé elkészítése, fogyasztása, a kubaiaknál a kávé csak eszköz egy vidám összejövetelhez (’visita’), míg előbbieknél a kávékészítés hagyománya a hangsúlyos. Még a legszerényebben élő helyiek is megkínálják vendégeiket egy csésze feketével – nem számít, ha az az utolsó adag őrlemény, és nem tudják, hogy mikor, illetve honnan szerzik be a következő adagot.

A hagyományos, kubai presszó kávét csak a külföldiek emlegetik café cubano néven, a helyieknél eszpresszóként él a köztudatban. Az édes, cukorral készült, ám annál erősebb presszó jellemzően kotyogós kávéfőzőben készül.